A ginkgo biloba története

A ginkgo biloba őse egy igen régi növény, hiszen már a földtörténeti középkortól kezdve a jégkorszakig találunk olyan kőzeteket, melyek tartalmazzák a páfrányfenyő elődeinek leveleit. Sok helyen ezek a kőzetek olyan nagy mennyiségben jelennek meg, ami által azt állíthatjuk, hogy léteztek ginkgo biloba erdők is. Ilyen kiterjedt, megkövesedett erdőmaradványokra bukkantak a Columbia folyó mellett is például.

A ginkgo biloba legősibb előde a Trichopitys heterophylla, ami köze 260 millió éves és Franciaországban vörös homokkőben találtak belőle. A mai ginkgo bilobától ez a növény még jelentősen különbözik, más a levele és több agkezdemény található meg benne. Az európai és amerikai kőzetekben fellelhető későbbi maradványok a felső triásztól kezdve ismeretesek. Ezeket Baiera, Ginkgoites, Torellián néven írták le. E növények virágai nagyobbak a Ginkgo bilobánénál, leveleik mélyen szeldeltek és szétágazók. Olyanok voltak, mint egy szétnyitott tenyér.

A maradványok arról tanúskodnak, hogy az idők folyamán nagy változásokon esett át e faj. Csak a virágok és a levelek segítenek abban, hogy egy családba soroljuk őket. A paleobotanikusok 20 féle ginkgo fajról számolnak be, de ezek közül csak egyetlen, a ginkgo biloba élte túl a jégkorszakot. A többi faj valószínűleg elpusztult az őshüllőkkel együtt a mezozoicumban.

A nyugati világban csak nagyon későn fedezték fel a növény gyógyhatásait: a 17. században Engelbert Kaempfer, egy katonaorvos Japánba tett utazásai során figyelt fel a templomok mellett növő szép fákra. 1712-ben számolt be a növényről Amoenitatum exoticarum című könyvében. Ezután nem sokkal később, 1730-ban ültették az első facsemetét Hollandiában. Egyébként ezt a fát ma is megtekinthetjük: jelenleg 22 méter magas és 4 méteres átmérővel büszkélkedhet. A fa Utrechtből terjedt el egész Európában: több díszkertben alkalmazták előszeretettel. Bécsben 1768-ban ültették az első ginkgo bilobát, Genfben 1814-ben (ez már termős példány volt.) Amerikában az első példányok 1784 körül jelentek meg, Philadelphiában.

Újabban Franciaországban Lyon és Bordeaux mellett, valamint az USA-ban Dél-Karolinában és Floridában, Kanadában a Szent-Lőrinc folyó mellett telepítettek ginkgóültetvényeket. 1848 óta díszlik a budapesti Füvészkertben egy példány. Megtalálható még pl. a Múzeumkertben, a Kertészeti Egyetemen, a Szabadság téren és a Margit-szigeten is.